A XXI. század egyik érdekes és egyben fontos témája a közösségi autózás, autómegosztás kérdése.
Míg a korábbi évtizedekben mindenki arról álmodozott, hogy saját autója legyen, hiszen ez csak a legmódosabbak kiváltsága volt, ma már egy forgalmasabb városban vagy városrészben akár nyűg is lehet, hogyha autóval kell lavírozni valahová.
Az autózás kérdése akkor is átgondolandó, hogyha hosszabb távra indulunk, ugyanis bár kényelmesebb saját kocsival menni, sokszor ez rengeteg pénzbe kerül, ráadásul a vezetésre is sok energia megy el.
Az ilyen esetekben remek opciót képezhet az autómegosztás ötlete, hiszen így 5 embernek nem 5 külön autóval kell közlekednie ugyanarra a helyre, hanem egy autóban ülve juthatnak el az úticélig.
Ez energia- és pénztakarékos megoldás, csökkenti a városok dugóit, és nem utolsósorban a környezetre is jótékony hatással van.
A közösségi autózás kiváló lehetőség lenne arra, hogy a komfortunkból ne kelljen jelentősen leadnunk, mégis környezetbarát módon oldjuk meg a mindennapi közlekedést: nem kell a hidegben, fagyban és szélben biciklizni/gyalogolni, mégis elfogadható szinten marad az utazásunk okozta károsanyag-kibocsájtás.
Tudom, ez a fajta közlekedés sokaknak komfortzónán kívüli, és őszintén bevallom, eleinte nekem is az volt.
Fiatal felnőttként próbáltam ki először az autómegosztásos közlekedést, bár ekkor még nem tudatos szempontok kanyarítottak ebbe az irányba, hanem a módszer olcsósága volt a fő meggyőzőerő.
Azzal, hogy kipróbáltam, milyen egy idegen ember autójában ülve elutazni a fővárosba vagy akár egy szomszédos országba, rájöttem, hogy itt bizony nem csak a költséghatékonyság miatt érdemes ezt a módszert választani.
A közösségi autózás során számtalan embert ismertem meg, ezzel együtt pedig számtalan nézőpontot is láthattam, amiért utólag nagyon hálás vagyok, ugyanis a rengeteg utazásom ezúton is formálta a gondolkodásom.
Nekem az a véleményem, hogy a mások gondolataira való nyitottság sokat hozzátehet a személyiségünkhöz, ugyanúgy, ahogy a komfortzónánkból való kilépés is – és ugyebár az autómegosztás mindkettőre lehetőséget ad.
Amikor bejárattam, hogy milyen a közösségi autózás utasként, utána párszor kipróbáltam azt is, hogy milyen élmény autósként csinálni mindezt.
Bevallom őszintén, hogy bár az emberi oldala itt is tökéletesen működik a sztorinak, de ez nem biztos, hogy mindenkinek való – én például buszsofőrnek éreztem magam, de ez könnyen lehet, hogy az én butaságom.
Egy szó, mint száz: szerintem a közös autózás remek dolog, mind a környezet, mind az emberek számára.
A mai napig szívesen mesélem, micsoda kalandokkal és érdekes információkkal gazdagodott az életem abban az időszakban, amikor másokkal együtt utaztam napi vagy heti szinten.
Őszintén kívánom, hogy legalább egy-kétszer mindenki próbálja ki! Ki tudja, a végén még kiderül, hogy Te is élvezni fogod!