Szükséges-e a saját tulajdonú autó?
Talán a szocializmus hatása, talán más terület, de Magyarországon nagyon ragaszkodunk a saját tulajdonhoz. Sőt, sokszor az új dolgokhoz. Kell a saját cucc. Pedig a tömegközlekedés is lehet jó megoldás, amely a hajókon és repülőkön természetes, de a buszokat és vonatokat sokszor lecseréli az autó. Talán ennek köszönhetően is kezdtek elterjedni a közösségi autók, amelyek valami átmenetet képeznek a tömegközlekedés és a saját autó között. Vagyis, hogy jobban fogalmazzak, először ugye megjelentek a kisbuszos szállítmányozók, amelyek mondjuk vidékről a reptérre vittek, aztán már hétköznapivá vált, hogy vidékről mással együtt utazva is fel tudunk menni például Budapestre, amikor egy kis benzinpénzért cserébe tudunk utazni. Ahogy ezek terjedtek sokan kimondhatták, hogy nem kell tudniuk vezetni, nincs szükségük saját autókra, mert „sofőrük” van. És ezek után már a legtöbb magyar nagyvárosban még egy új dolog jelent meg. Már nem csak a kerékpárokat és rollereket lehet megosztani, hanem az autókat is.
Probléma az autóval
Legutóbb otthonról, a külvárosból szerettem volna bejutni Budapest belvárosába a TáncSzalon Feneketlen tó mellett található tánctermébe, amikor nem indult az autóm. Szerencsére nem pánikoltam, úgy voltam vele, hogy út közben megoldom a helyzetet. Nem tudtam, hogy mi lehet a baj, de annyira szeretem a tangó programot, amit elkezdtem, hogy egyszerűen nem akartam kihagyni. Tömegközlekedésre már nem volt időm, viszont gyorsan megnyitottam az egyik applikációt és láttam, hogy itt van pár száz méterre egy autó, amit ki tudok bérelni. Vicces, mert gyorsabban és olcsóbban bejutok vele, mintha taxival mennék. Gyorsan lefoglaltam és elindultam felé. Beültem és indultam, és azon gondolkodtam, hogy fogok-e késni. Mivel egy tangó magánórára mentem, úgy voltam vele, hogy gyorsan jelzem az oktatónak, hogy lehet, hogy késni fogok. Ahogy beszélgettünk, gyorsan megkérdezte, hogy mi a baj, tud-e segíteni, és megígérte, hogy egy frissítő itallal fog várni, hogy a kellemetlenség után gyorsan jelen tudjak lenni. Szerencsére pont le tudtam tenni az autót a TáncSzalon elé és időben tudtam csatlakozni. Az espresso tonic, amit kaptam pedig tényleg frissítő volt és azonnali energialöketet adott. Ezért imádom az itteni programokat, mert nem csak beesek, táncolok és már el is küldenek, hanem az elején van időm és terem megérkezni, beszélgetni, és már ez is csak rólam szól. Ugyan otthon áll az autóm, ami nem indult, de nem azon agyalok… Nemcsak testben érkezek meg, hanem az oktatóval egy kis beszélgetés során sikerül magamat visszahoznom a jelenbe, és úgy tudunk elkezdeni tangózni, hogy jókedvűen, boldogan érzem magam. A tangó magánórák során így nem csak a táncban fejlődöm, hanem még mélyebben ismerem meg önmagam és teljesen kikapcsolok, így a napi rutinba és munkákba is teljesen feltöltődve vághatok bele.