Megpróbáltam évekig fenntartani egy saját autót a városban, de végül feladtam. A parkolás, a szerviz, a biztosítás, mind csak vitte a pénzt és az időmet, miközben a kocsi napokig állt a ház előtt. Egy ismerősöm beszélt rá, hogy próbáljam ki a közösségi autózást: ott vagyok, amikor kell, és nem nyűglődöm a fenntartással. Eleinte féltem a váltástól, de hamar megszerettem.
A legnagyobb meglepetés nem a megspórolt pénz volt, hanem a felszabadult idő. Hirtelen nem kellett a kocsival foglalkoznom, és a fejemben kinyílt egy üres polc, amit valamivel meg akartam tölteni. Régóta vágytam egy nyugodt, kézzel végzett hobbira, és most végre belefért az életembe.
Így találtam rá a gyertyaöntésre. Furcsa kapcsolat, tudom: az egyik oldalon a praktikus, megosztott autó, a másikon a lassú, meleg viasz. De nálam pont ez a kettő egészíti ki egymást. Nappal hatékony vagyok és gyors, amikor felülök egy közösségi kocsiba és elintézem a dolgaimat. Este viszont lelassulok, és a viasz mellett kikapcsolok. A megspórolt idő lett a kézművesség alapja.
Az elején fogalmam sem volt, mit kell beszereznem. Beírtam a keresőbe, hogy hol érdemes elkezdeni, és a találatok között újra meg újra felbukkant a pipereporta.hu. Megnyitottam, és láttam, hogy ez egy magyar webáruház, ahol egy helyen megvan minden a kezdéshez. Leültem, és végigjártam a kínálatot, mint aki bevásárlólistát ír.
Mit raktam a kosaramba az első körben?
A gyertya viasz vásárlás nekem így nézett ki, lépésről lépésre:
– viasz, mert ez az alap, és ebből indul minden öntés;
– néhány kanóc, hogy legyen mibe gyújtani a lángot;
– pár tégely, amibe a kész gyertya kerül;
– egy folyékony színező, hogy ne csak natúr gyertyám legyen.
Tetszett, hogy a gyertya viasz vásárlás során a viaszok, kanócok, tégelyek és színezők külön csoportokban sorakoztak, így nem kavarodtam össze. Mindegyikhez tartozott leírás, és a kiszerelések jól látszottak. Nekem, aki addig sosem foglalkoztam ezzel, ez óriási segítség volt, mert nem éreztem magam elveszettnek.
Az is megnyugtatott, hogy a kínálat láthatóan a kezdőkre is gondolt. Nem kellett szakértőnek lennem ahhoz, hogy össze tudjak rakni egy értelmes alapkészletet. A színezőnél például olvastam, hogy 1-2 csepp elég 100 gramm viaszhoz, vagyis egy kis üvegcse sokáig kitart. Ez a fajta apró, gyakorlati infó adta meg a bizalmat, hogy tényleg meg merjem rendelni.
Az a tapasztalatom, hogy a gyertya viasz vásárlás akkor sikerül jól, ha az ember nem szórja szét a rendelést tíz boltba. Itt minden egy helyen volt, így nem maradt ki semmi, és nem kellett külön postaköltségekkel bajlódnom. Korábban azt hittem, ez bonyolult terep, de kiderült, hogy logikus lépésekre bontható: viasz, kanóc, tégely, színező, és kész is az alapkészlet.
A csomag pár nap múlva megérkezett, rendezetten, pont azzal, amit kértem. Emlékszem, hogy egy közösségi autóval értem haza aznap a városból, kezemben a dobozzal, és alig vártam, hogy kicsomagoljam. Az első öntésem persze nem volt tökéletes, de közben éreztem, hogy a fejem lelassul, ahogy a viasz lassan megdermed. A második és a harmadik már sokkal jobban sikerült, és lassan ráéreztem az anyag természetére.
Most már megszokott rítus nálam, hogy a városi ügyek után este öntök egy gyertyát. A közösségi autó megspórolta az időt, a pipereporta.hu pedig megadta hozzá az alapanyagot. Azóta a gyertya viasz vásárlás teljesen rutinná vált: amikor fogytán a készletem, néhány kattintással újrarendelem, amire szükségem van. Két ennyire különböző dolog, a megosztott autó és a kézműves öntögetés, mégis együtt teszik teljessé a napjaimat. A keresőnek hálás vagyok, hogy a PiperePorta oldalához vezetett, mert náluk tényleg minden adott volt a kezdéshez.